AndrettoChiaro

Hát igen, ahogy a címben is van, telnek a napok...
Szombaton egész jó kedvem volt, készültem a koncertre, minden simán ment, még előtte itthon is tettem-vettem ezt-azt, tehát semmi érdekfeszítő. Aztán öltözés, készülés, főpróba meg minden. Ez a Waltzer elég jól táncolt, jól nyomták. Igaz, a fiúk elég buzisak voltak, Forbi meg is jegyezte, hogy :Hé fiúk, jött egy csapat buzi! XD A csajok meg csak nézték őket. Hát ez van manapság.  Ivett végig mintha került volna zenekaron, mintha "égő" lenne velem beszélni vagy valami, gondolom Franciska miatt. És msn-en sem láttam mostanság, de aztán megtudtam, hogy ennek más oka van. Tesóm elhozta Juditot a koncertre, pedig még nincsenek együtt. Amikor mentünk kifelé, Ivett olyan gyönyörűen mosolygott tesómra...na akkor fordult meg a fejemben,hogy vajon én mikor fogok ilyen mosolyt kapni...hamar megadtam magamnak a választ: soha. De hát ez van.
Vasárnap semmi különös nem volt, szokásos finom húsleves ebédre, bátyám nem ment vissza a fősulira, meg az óraátállítás miatt ugye később sötétedik, de ezen kívül semmi érdemlegeset nem említenék meg a vasárnapban.
Hétfőn megint suli, végre volt angol, de amúgy nem igazán volt jelentősége ennek a napnak sem. Tesin végig kint futottunk, aminek valamiylen szinten örültem is, mivel majdnem olyan edzést csináltunk, amivel én akarok lefogyni egy keveset. Délután itthon matekoztam, megnéztem egy emelt szintű érettségit, de egyiknek sem volt nagyobb értelme és jelentősége....

Így Húsvét után simán mentek a dolgok tovább. Még szerdán sem mentem suliba, inkább elmentünk a városba, vettünk ezt-azt, láttam egy fudzsivájt (jó kis hófehér) 3-as BMW kupét, meg még pár dolgot. Csütörtökön suli, már tartottam tőle, hogy mi lesz Ivettel, hogy fogunk viszonyulni egymáshoz a történtek után. Hát...úgy megy minden tovább, mintha semmit sem csináltam volna, pedig szerintem Neki is az eszébe jut, hogy bevallottam, mennyire szeretem. Ákos még mindig ugyanolyan magánakvaló, de mostmár nem tudok mit csinálni vele. Csütörtökön még szar kedvem volt,de délután megtudtam, hogy kész a hangszer, és pénteken meglesz! Otthon elkezdtem olvasni egy agykontrollos könyvet, és attól, amit olvastam, ismét javult a hangulatom. Ma már minden fullos volt, csak kicsit kapkodni kellett, mert 5. óra után hazamentem a busszal,fél 2re otthon voltam, és még el kellett menni a szaxofonért, aztán vissza, mert órám volt még. Negyed óra alatt lenyomni egy jó 70 km-t azért nem kevés. Óra után zenekar, holnap koncert, úgyhogy mentem segíteni berendezni a színpadot, voltunk 4en...mindegy, megvolt a próba is, aztán most itt tartunk.

Ivettet próbálom elfelejteni, nehéz lesz, az biztos, de nem állhat meg az életem. Szóval nyomom tovább a dolgokat, ahogy eddig, csak mostmár lazábbra veszem őket. Hülyeség is feszengeni meg idegeskedni bármin is. Főleg csajok terén. Majd jön úgyis, ha akar, én meg majd eldöntöm, hogy kell-e, vagy sem. Nem fogok itt valami nagy reménytelen szerelmest játszani, mert bár nagyonis tudnék az lenni, de nem akarok... 

Vasárnap beszéltem Ivettel, ráírtam, hogy ne legyen már az, hogy akkor most kerüljük egymást meg hasonlók, és msn-en is elmondtam, hogy mit érzek. Nem én akartam, Ő mondta, hogy mostmár úgyis mindegy. Még őszintébben elmondtam, mint az előző blogban, és azóta is ezen agyalok, és szinte egész nap Rá gondolok, de szerintem az Ő agyában meg sem fordul ez az egész. Hétfőn szokás szerint senki, én meg nem mentem locsolódni, meg amúgyis ritka szar idő volt, és annak ellenére,hogy úgy volt, hogy este megyek a bátyámmal discoba, nem mentünk sehova. Ma meg reggel benéztünk bátorba, vettem egy jó kis sötét farmert, meg néztünk 1-2 dolgot, de nem jutottunk semmire. Miután hazajöttünk, összepakoltam a nyulaknál, és lassan már simán megszoknak. Még rendesen jön a lábamhoz, mint valami macska XD. Aztán meg átnéztünk a cipőboltba, ami zárva volt,szóval megérte átmenni, amikor meg jöttünk hazafelé, elkezdett havazni. Olyan volt, mint a jégeső, de csak ilyen csomósodott hópelyhek voltak. Ezután igazából nem is csináltam semmit, meg nem is nagyon tervezek sokmindent mára. Talán lemegyek kicsit fekvenyomni, de majd meglátjuk, mi lesz belőle.
Mindenesetre ez így nagyon szar...

15-e óta végülis semmi érdekes nem történt. Tegnap próba után megkérdeztem Ivettet, hogy tetszik-e a blogom. Ő az, akit szeretek, és miután rátalált az előző blogomra, kommentet is írt Annácska néven. Én pedig hagytam, gondoltam magamban nem szólok Neki, ha "játszani" akar, legyen. Szóval tegnap elmondtam, hogy tudom, hogy olvassa a blogom. És egyáltalán nem az történt, amire vártam. Azt hittem, hogy idegeskedés meg harag meg hasonlók lesznek, de elnevette a beszélgetésünket. Én valahogy nem tudtam mosolyogni. De az lett belőle, amit gondoltam. Ma már simán látszott, hogy kerül mindenféle kontaktust velem. Nem tudom, hogy miért, de látom. Úgyhogy most így állok, itt a Húsvét, semmi kedvem sincs hozzá. Sőt...semmihez sincs kedvem...