AndrettoChiaro

Így Húsvét után simán mentek a dolgok tovább. Még szerdán sem mentem suliba, inkább elmentünk a városba, vettünk ezt-azt, láttam egy fudzsivájt (jó kis hófehér) 3-as BMW kupét, meg még pár dolgot. Csütörtökön suli, már tartottam tőle, hogy mi lesz Ivettel, hogy fogunk viszonyulni egymáshoz a történtek után. Hát...úgy megy minden tovább, mintha semmit sem csináltam volna, pedig szerintem Neki is az eszébe jut, hogy bevallottam, mennyire szeretem. Ákos még mindig ugyanolyan magánakvaló, de mostmár nem tudok mit csinálni vele. Csütörtökön még szar kedvem volt,de délután megtudtam, hogy kész a hangszer, és pénteken meglesz! Otthon elkezdtem olvasni egy agykontrollos könyvet, és attól, amit olvastam, ismét javult a hangulatom. Ma már minden fullos volt, csak kicsit kapkodni kellett, mert 5. óra után hazamentem a busszal,fél 2re otthon voltam, és még el kellett menni a szaxofonért, aztán vissza, mert órám volt még. Negyed óra alatt lenyomni egy jó 70 km-t azért nem kevés. Óra után zenekar, holnap koncert, úgyhogy mentem segíteni berendezni a színpadot, voltunk 4en...mindegy, megvolt a próba is, aztán most itt tartunk.

Ivettet próbálom elfelejteni, nehéz lesz, az biztos, de nem állhat meg az életem. Szóval nyomom tovább a dolgokat, ahogy eddig, csak mostmár lazábbra veszem őket. Hülyeség is feszengeni meg idegeskedni bármin is. Főleg csajok terén. Majd jön úgyis, ha akar, én meg majd eldöntöm, hogy kell-e, vagy sem. Nem fogok itt valami nagy reménytelen szerelmest játszani, mert bár nagyonis tudnék az lenni, de nem akarok...